Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem rajongok a mellekért… feltéve, hogy az nem csirke- vagy pulykamell, hogy a natúrt ne is említsem! Sajnos a sógornőm imádja a csirke- és pulykamellet, ezért kénytelen voltam kompromisszumot kötni, hiszen nincs az a száraz hús, amit jó sok szaftos hagymával és némi osztrigaszósszal ne lehetne feldobni.
Következő kísérletemhez szándékosan választottam egy alap marhapörkölt receptet, amelyet mindenki a saját ízléséhez formálhat. Bizony, hiszen én nem vagyok az a vaskalapos, aki hangosan felszisszen, ha valaki nem a nagymamája által 50 éve főzött – általa eredetinek vélt – receptet készíti el. Ez egy letisztult, nem „túltolt” pörkölt recept, amelyet viszont éppen annyira megbolondít a Szt. István Cabernet Sauvignon vörösbora, amennyire kell.
Sajnos nagyon kevés gyümölcsöt fogyasztunk, éppen ezért, ha tehetem, desszertnek próbálok a gyümölcsökkel játszani. Arról nem is beszélve, hogy ezek a finomságok nagyon gyorsan elkészíthetőek. Íme, egy recept, amivel még a barátnőmet is rá tudtam venni, hogy gyümölcsöt egyen, igaz kellett hozzá egy kis bor is!
Ezt a receptet az ihlette, hogy engem is elragadott a láz, hogy szuvidoljak (már amennyire ez otthon megoldható). Arról mindenesetre azonnal meg tudtam magam győzni, hogy szükségem van egy vákuumcsomagoló gépre. És, hogy ezt mi mindenre tudjuk használni, - azon kívül, hogy a fagyasztani kívánt zöldséget, húst stb. sokkal tovább tudjuk tárolni – arra itt van egy példa. A cápaharcsa – és most senki ne lepődjön meg – leginkább fagyasztott módon kapható kishazánkban. Én általában a vásárlás után rögtön le is porciózom, méghozzá: 1 szelet vaj, 1 db fagyott hal, és 1 kaffir lime levél kerül a vákuumzacskóba. A kaffir lime levéltől ne rettenjen meg senki, ezt ki lehet hagyni, vagy bármilyen zöldfűszerrel helyettesíteni. Ha ezzel megvagyunk, mehet is a mélyhűtőbe, és majd csak akkor vesszük elő, amikor ezt az ételt el szeretnénk készíteni.
Egyik vegetáriánus barátom, aki nem tudott főzni, egy dolgot kötött ki számomra: csak ne tofuból legyen! Megpróbáltam valami olyat készíteni, ami nemcsak neki okoz örömet, hanem esetleg még nekem is, aki köztudottan nagy húsevő hírében áll. Ehhez az ételhez nagy segítségemre volt a gomba, és bármilyen furcsa, a hirtelen pirított kápia paprika.
Más néven kenyérlángos, avagy a felturbózott tejfölös kenyér… Nem egyszer előfordult már velem, hogy a barátaim határozottan kijelentették, nem szeretnék, ha egész nap sütnék-főznék, hiszen ők csak egy zsíros kenyeret szeretnének enni, lilahagymával. Persze, ha ehelyett meglepem őket egy jó szalonnás-tejfölös-lilahagymás kenyérlángossal, sosem fakadnak sírva. Arról nem is beszélve, hogy készült már nálam kenyérlángos fahéjas szilvával is…
Ezt az ételt viszonylag ritkán tudjuk elkészíteni, hiszen kell hozzá egy jóbarát, aki meglehetősen sokat tartózkodik vadnyulak közelében, no meg egy jó adag szerencse, és biztos kéz is. Az sem elhanyagolható szempont, hogy ez a biztos kéz az elejtés után az én hónom alá csapja ezt a gyönyörű és finom húsú jószágot. Nemrégiben apósom hozott egyet, mivel saját bevallása szerint ő sosem enne ebből. Miután elkészítettem ezt a receptet, nem telt bele sok idő, hogy egy újabb vadnyúllal jelenjen meg, amiből természetesen – ugyanúgy, mint az első alkalommal – a száját nyalogatva, háromszor szedett.
A rizsropogós nem régi „találmány”. Miközben azon töprengtem, hogyan lehetne megmelegíteni (az egyébként hidegen is isteni) tejberizst, kitaláltam, hogy mi lenne, ha beleforgatnám egy laza kis panírba és ropogósra sütném. Innen aztán egyenes út vezetett ahhoz, hogy ezt egy könnyű és gyümölcsös krémmel, vagy habbal szolgáljam fel.
Első hosszú stoppolásom alkalmával, (amelynek célja Spanyolország déli tengerpartja volt) átutazóban San Remo-n, az éhségtől elnyűtten leballagtam a tengerpartra. Egy ottani kis étteremben fogyasztottam el életem első tenger gyümölcsei spagettijét, ami ott speciel a kis halászhajókról összegyűjtött maradékból készült. Akkor azt gondoltam, hogy csak azért ízlik annyira, mert az éhség erősen befolyásolja a józan ítélőképességemet, de egy év múlva visszatértem ugyanoda és rá kellett jönnöm, hogy ez az étel az egyik kedvencem lesz.
A jó rizottó, mint tudjuk „borban születik és borban hal meg”. Ez az idézet – bárki is mondta – mindig is tetszett nekem, és van már vagy tíz éve, hogy egyszer nekiduráltam magam, hogy a végére járok a rizottó legendának, rászánom az időt és lépésről lépésre elkészítem annak rendje és módja szerint. Megérte! Aki eddig még nem vette a fáradságot, annak mindenképp azt javaslom, hogy készítse el egyszer! Az pedig már a rizottó külön csodája, hogy szinte a végtelenségig variálható.
.jpg)
Sági Szilárd vagyok, jelenleg gasztrokalandor. Az idei adventet a boroknak szentelem és megosztom kedvenc ételeim receptjét. Remélem, hogy ezek az egyszerűen elkészíthető, nem drága, mégis finom ételek nemcsak az ünnepek előtt, hanem akár az ünnepi asztalon is olyannyira rabul ejtik majd sokak szívét, ahogyan korábban az enyémet.
