Már alig vártam, hogy közzétehessem ezt a receptet, amelyhez hasonlók hallatán rendszerint az összes vaskalapos szakács felszisszen. Ezért sem neveztem pörköltnek, mert már annyiszor szaladtam neki röghöz kötött szakácsoknak, akik váltig állítják, hogy mi is a pörkölt valójában, hogy jobbnak láttam, ha teljesen más nevet adok ennek az ételnek. Csak csendben jegyzem meg, hogy egyetértek azzal, hogy egy wellington bélszín az tényleg wellington bélszín legyen, de egy olyan étel, mint a pörkölt – amelynek ahány ház alapon nagyjából 2432 mutációját ismerjük – egyáltalán nincsen kőbe vésve. Így, azt javaslom, hogy aki nem szereti a változásokat, az „lapozzon” egy másik recepthez! Aki viszont szereti, tartson velem az egyik legnagyobb borkísérletemben, ugyanis nekem ehhez a borhoz valamiért nagyon bejött a koriander!

Hozzávalók - 80 dkg sertéslapocka - 2 nagy fej vöröshagyma - 10 dkg sertészsír - 1 paradicsom - pirospaprika - koriandermag - 1 kk. barnacukor - só - Szent István Korona Merlot vörösbor - petrezselyem

	Mossuk meg és kockázzuk fel a húst! Közben egy lábosban dinszteljük meg a szintén felkockázott vöröshagymát! Amikor a hagyma kezd üvegesedni, akkor (és most figyeljenek!) öntünk bele 0,5 dl vörösbort és rádobunk egy mokkáskanál barnacukrot.
	Ezt egy darabig pároljuk, ezután jöhet bele a husi, amire rászórjuk a frissen őrölt koriandert. A tűzről félrehúzva szórjuk rá a pirospaprikát, amit miután összeforgattunk a hússal, öntsük fel 1,5 dl vízzel és így toljuk vissza a tűzre! Forralunk rajta egyet és, ha minden igaz, akkor a paprikától és a hagymától egy jó sűrű alapot kapunk.
	Innentől aztán ki-ki saját belátása szerint öntse fel fele bor, fele vízzel, sőt fűszerezheti is még egy kis borssal, sóval és babérlevéllel is (hiszen ez nem pörkölt…). Nincs is más dolgunk, minthogy megvárjuk, hogy a hús megpuhuljon, és már tálalhatjuk is. Szerintem nokedlivel és tejfölös uborkasalátával isteni.