Elérkeztem borkísérleteim utolsó ételéhez, amely talán nem a legolcsóbb, de minden rááldozott forintot megér. Hivatalosan talán előételnek illene nevezni, de akár egy könnyű vacsora is lehet, és soha nem hagyott cserben engem bármilyen kényes gyomrú, messziről jött vendégem volt. Még olyanok is boldogan fogyasztották, akik előtte kijelentették, hogy nem esznek halat. Most azt vizsgáltam, hogyan reagál a borra és kijelenthetem, hogy új barátság született.
Hozzávalók A brokkoli krémhez |
A zöldségeket főzzük meg, majd pürésítsük le egy botmixer segítségével! | |
A pürét lazítsuk fel annyi rozéval, hogy picit hígabb krémet kapjunk, majd forraljuk addig, amíg az alkohol el nem párolog (ekkorra eléri pürénk a megfelelő állagot)! Sózzuk és borsozzuk ízlés szerint! | |
A képen látható módon (ahol a fogpiszkáló van) keressük meg a filében a szálkákat, amelyeket egy csipesszel könnyedén eltávolíthatunk! Ezután – ki hogy szereti – pikkelyezheti, vagy lebőrözheti a lazacot. | |
Szórjuk meg durvára őrölt tarkaborssal, majd ha a bőrt rajtahagytuk, akkor a bőrös felével kezdjük el sütni, mindegyik oldalt csak pár percig, mert nem jó, ha a lazac kiszárad! Miközben a lazac sül, egy másik serpenyőbe dobjunk bele annyi szelet – hajszálvékony – sonkát, ahány szelet lazacot sütünk! Már halmozhatjuk is a tányérra a brokkoli krémet, mellé a megpirított sonkákat, azokra pedig a lazacot (én ilyenkor szoktam megsózni a lazacot durva tengeri sóval). |
Tipp
Ha elég gyorsak vagyunk, akkor még akár az ünnepi asztalra is felkerülhet ez az étel.